Zomba község (Tolna megye)városunk

Zomba községgel bensőséges kapcsolatot ápol városunk, hiszen városalapító őseink ebből a községből származtak el. A Tolnai megyei település a szekszárdi borvidékhez tartozik.

Területe: 5729 ha
Lakossága: 2462 fő
Polgármesteri Hivatal: 7173 Zomba, Fő tér 1.
Telefonszám: 74/433-022
Faxszám: 74/433-022
Honlap: zomba.hu

Zombai küldöttség Orosházán, 2012. április (fotó: Kecskeméti Krisztina)
Zombai küldöttség Orosházán, 2012. április (fotó: Kecskeméti Krisztina)

Lakóinak többsége a mezőgazdaságból él, de sokan járnak dolgozni a közeli városokba. A falu híres állattenyésztéséről és a szekszárdi borvidékhez tartozó szőlőkben termő csodálatos színű és zamatú vörös borairól. Egész évben szeretettel várják a faluturizmus keretében idelátogatókat a vendégszerető zombaiak. Különösen szeptemberben a szüreti napokon, amikor rózsakertként virít a népviseletbe öltözött táncosoktól az utca.

A természeti szépségekben gazdag, patakokkal szabdalt Völgység egyik legnagyobb települése Zomba. A történelem vihara az elmúlt évszázadok során lakóit többször idegen földre kényszerítette. Akik itt maradhattak, elfogadták és befogadták a messziről érkezettet. Az együttélő német, felvidéki, bukovinai székely népcsoportok és magyarok az idők folyamán közös munkálkodás, kölcsönös megbecsülés és tisztesség alapján fejlődő és dolgos hétköznapokról tanúskodó községet építettek fel, megteremtve a mai harmonikus faluközösséget. Felvidékek a kitelepítés idejéből Zomba már az ókorban is lakott volt. A Római Birodalom idejéből maradt ránk az a bronzszobor, amely zombai szárnyas Géniusz néven ismert, s a Nemzeti Múzeumban található.

Néhány éve a régészek egy avarkorból származó település nyomaira bukkantak. A honfoglaló magyarok is letelepedtek, a környék településeinek nevei Árpád törzsét idézik. A közösségről első írásos emlék 1015-ben keletkezett. A későbbi korokat homály fedi. Tudjuk, hogy a falu elpusztult a török hódoltság idején. A 18. sz. elején a Dunántúl nyugati részéről magyar, majd német telepesek érkeztek. A németek és a község földesura katolikusok voltak, a magyarok evangélikusok. A szabad vallásgyakorlat korlátozása miatt az evangélikusok elhagyták a falut, s a mai Orosházát megalapítva, az Alföldön telepedtek le. A falu mezőgazdaságból élt, néhány iparos család látta el a lakosságot iparcikkel. A kiegyezés után malom, téglagyár, sajtüzem épült. A század elején gazdálkodáshoz értő, szorgalmas parasztok éltek itt. Erről árulkodnak a nagy portájú tekintélyes parasztházak, amelyek az utolsó évtizedekben eltűntek, átadva helyüket a modern, új épületeknek. A falu utcái szilárdburkolatúak, vizvezeték, gázfűtés, telefon, kábeltelevízió szolgálja az itt élők egészséges, kényelmes életét.

Képgaléria